Így lett egy sporteszközből utcai viselet

Utcai viselet a baseball sapka

Ritka az olyan ruhadarab vagy bármilyen kiegészítő, amit fiatalok és öregek, fiúk és lányok is szívesen viselnek. Az egyik ilyen a baseball sapka. Nemtől, kortól és társadalmi hovatartozástól függetlenül, mindenki szívesen viseli. Bár a baseball sapkát vagy másik nevén sildes sapkát régebben a munkásosztály kiegészítőjének tekintették, napjainkban már olyan előkelőségek is szívesen viselik, mint az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Hollywood filmcsillagai, rendezők, énekesek, énekesnők és politikusok. Tehát, ma már nincs jelentősége a társadalmi osztály beazonosításában. Hogyan is születet ez a közkedvelt fejfedő? A ma is ismert baseball sapkák története valamikor a huszadik század első felében, pontosabban a 30-as évek elején kezdődött. Persze hasonló kiegészítők már húsz-harminc évvel korábban is léteztek, de azok napellenzője jóval kisebb volt. A 30-as élvekben egy sapkakészítő cég kapott megbízást a Michigan-i baseball csapat tulajdonosától, hogy játékosai számára gyártson olyan fejfedőket, ami kényelmes, nem zavarja a játékban a sportolókat és megakadályozza, hogy a szemükbe süssön a Nap. Tehát, mint azt a nevéből is sejteni lehetett, már az első sildes sapkák sportolók, pontosabban baseball játékosok részére készültek. Pár év alatt nagy népszerűségre tett szert ez a kiegészítő és a cég már az egész baseball liga számára kellett sapkákat készítsen.

Megéri használt ruhát vásárolni

Használt ruha vásár

Tanulmányok szerint, az átlagos vásárló egy évben, akár 30 új ruhadarabot is vehet magának. Ez a szám azonban az esetek többségében jóval nagyobb. Mindeközben szerencsére a használt ruhavásárlás is egyre népszerűbb lesz, bár egyesek szerint ez a gazdasági válságnak és az leszegényedésnek a jele. Csak remélni tudjuk, hogy inkább az ésszerűbb gondolkodásra utal. Miért éri meg inkább használt ruhát vásárolni, mint újat? Nos, ha alaposabban betekintünk a ruhakészítés kulisszatitkai mögé, rögtön megértjük. Egy új ruha előállítása igen nagy terhelést jelent a környezetre. Tegyük fel, hogy a ruha természetes növényi anyagokból készül. A gyapot monokultúrás termesztése óriási területeket igényel, hogy kiszolgálják a textilipart. Ez helyet vesz el az élelmiszerként szolgáló növényektől, de ez csak a kisebbik probléma. A nagyobb gond azzal van, hogy ezekre a monokultúrákra rengeteg rovarölő szert, növényvédőt és műtrágyát juttatnak ki, amelyek iszonyatos mértékben szennyezik a környező élővizeket. Az ültetvényeknek igen nagy a vízigényük is, ezért rengeteget kell locsolni. A tanulmányok szerint, az Aral-tó szinte teljes mértékben történő kiszáradását is az gyapotültetvények locsolása okozza. Pedig valamikor a világ legnagyobb tavai közé tartozott. A gyapot feldolgozása szintén sok vizet igényel, aminek jelentős része tisztítatlanul ömlik a folyókba, tovább szennyezve azokat. A textíliák kezelése során alkalmazott vegyszerek, fehérítők és festékek nemcsak az élővizekre károsak, de a ruhában maradt vegyszermaradványok az emberi egészséget is veszélyeztetik.