A kenyérsütéstől a sportcipőgyártásig, avagy az Adidas rövid története

Az Adidas rövid története

Bár nem a ruha teszi az embert, de azért mindenki szeret elegáns és minőségi ruhákban, cipőkben járni. A sportolás során azonban a kényelem is fontos, ezért azt is figyelembe kell venni a sportruházat kiválasztásakor. Az egyik legismertebb sportruházat és sportcipő gyártó cég a méltán híres Adidas, amit az egész világon ismernek és termékeit előszeretettel viselik. A cég története a huszadik század elején kezdődik.
 Adolf Dassler egy német kis faluban Herzogenaurach-ban élt és dolgozott, nem messze Nürnbergtől. Adolf pék volt, de nagyon szeretett sportolni is. Főleg az atlétikáért rajongott és azon belül is a futás volt a kedvence. 1920-ban úgy döntött, hogy elege van a kenyérsütésből és valami más módszerrel szeretné megkeresni a mindennapi betevőjét. Ezért a családi ház fürdőszobáját átalakította műhellyé és futócipők gyártásába kezdett. 
Az első világháború után, a nagy gazdasági válság miatt igen olcsón be tudta szerezni a jó minőségű alapanyagokat a cipők gyártásához. A vállalkozás sikeresnek bizonyult, olyannyira, hogy négy év múlva már Adolf testvére, Rudolf is csatlakozott hozzá és egy évre rá már tizenkét munkást is foglalkoztattak. (Amúgy Rudolf Dassler lesz később a Puma sportszermárka megalapítója, de ez egy másik történet.)

A praktikus vagy a kényelmes lábbeliket részesítették előnyben elődeink?

Praktikus és kényelmes lábbelik

Mint általában a legtöbb ruhadarabunkat, a lábbeliket is kényszer szülte. A hideg éghajlaton muszáj volt valamilyen védelmet nyújtani a lábnak a kellemetlen időjárással szembe. Ezt a legegyszerűbben egy a lábra erősített bőrdarab segítségével lehetett megoldani. Melegen tartotta a lábat és kényelmes járást biztosított. Más tájakon, ahol az időjárás kedvezőbb volt, a talaj egyenetlenségei kényszerítették az embereket, hogy valamilyen módon óvják talpukat.
 Sok helyen fakérget és egyéb növényi részeket erősítettek a talpukra. Bár ez a járást nem tette egyszerűbbé, de védelmet nyújtott a szúrós tövisektől és a hegyes kövektől. A lábbelik használata tehát visszavezethető egészen az őskorig. A mi éghajlatunkon az állatbőrökből készült lábbeli terjed el leginkább. Különböző módszerekkel erősítették a lábukhoz ezeket az készítményeket. Egyiptomban nádból és sásból készítettek sarukat, amelyek a mai szandálokhoz hasonlítanak.
 Hasonló lábbeliket hordtak az ókori görögök is és a Római Birodalomban is ez volt a divat. A rómaiak azonban már nemcsak praktikus okokból hordták a sarukat. Egyfajta társadalmi megkülönböztető bélyeg is volt a lábbeli. A rabszolgáknak nem volt szabad ilyesmit viseljenek. A patríciusuk piros bőrsarut hordtak, míg a plebejusi származást a fekete saru jelentette.