A nyakkendő eredete |
Sokáig azt hitték, hogy ezt is a rómaiak hagyták ránk, mivel sok korabeli szobron, többek között a Traianus oszlopán is látni lehet a római katonák nyakában egy sálféleséget, amit a nyakkendő ősének hittek. Ezt nem divatból hordták, hanem mert praktikus volt. Védte a nyakat a hidegtől. Az 1970-es évekig ezt tekintették a legkorábbi bizonyítéknak a nyakkendők létezésére. Azonban, amikor előkerült a kínai agyaghadsereg, akkor újabb bizonyítékok láttak napvilágot, miszerint a nyakkendők ősét, már a rómaiak előtt legalább 300 évvel ismerték és viselték.
Az igazság azonban, hogy a ma ismert nyakkendő csupán pár száz éves múltra tekint vissza. A 30 éves háború során, a francia király (XIV. Lajos) hadseregében szolgált egy horvát regiment, akik a nyakuk köré egy kendőt tekertek. Ez egyfajta megkülönböztető jelzés volt. A Napkirálynak azonban megtetszett ez a viselet és ő is hordani kezdete. Természetesen a legdrágább selyemből készítettet magának nyakkendőt.
A neve is arra utal, hogy a horvát katonák viseletéből származik a nyakkendő. Sok nyelven ugyanis cravat-nak hívják, ami a Croates (horvátot jelent franciául) szóból származik. A francia király udvarában igen hamar elterjedt ez a ruhadarab a nemesek körében. Így státuszszimbólummá alakult, ami rangot és gazdagságot jelentett. A megkötése már akkor sok gondot okozott, hiszen egy hosszú és bonyolult folyamat volt.
Ezért a csatába induló nemesség sokszor csak hanyagul a nyaka köré tekerte. A francia forradalom idején, a jakobinus mozgalom tagja, tiltakozásképpen egy sálat tettek a nyakukba, ezzel is jelezve, hogy nem tagja a nyakkendőt hordó nemességnek. A csokornyakkendő kialakulása is a Napkirály nevéhez fűződik. Pontosabban az egyik kedvese volt, aki megirigyelte az akkor még kizárólag férfiak által hordott kiegészítőt és pillangót formált belőle a nyaka köré.
A nyakkendő aztán igen nagy változáson ment át, mire kialakult a ma is ismert formája. Erre egészen a huszadik század első feléig kellett várni. A divatirányzatoknak megfelelően, mind a mai napig változik a stílusa, a formája és főleg s színe. Hol a rikító, vad színek és merész minták az elfogadottak, hol a szolidabb, visszafogottabb darabok.