Elegáns és praktikus viselet az öltöny

Elegáns és praktikus viselet

Az öltöny egyetlen férfi ruhatárából sem hiányozhat, hiszen ez a praktikus viselet nélkülözhetetlen a különböző ünnepi eseményeken. Sőt, egyre több munkahelyen is előírás az öltöny viselése. Az öltöny két, esetleg három részből áll. A zakó és nadrág mellé, egyes esetekben egy mellény is társul. Természetes kiegészítője még ennek az öltözéknek az ing és a nyakkendő, bár ezek bizonyos esetekben elhagyhatóak. Az öltöny története a tizenhetedik századig nyúlik vissza. Ekkor még a reneszánsz virágkorát élte és XVI. Lajos, francia király udvarában a pompa és a fényűzés volt jellemző. Az öltözködési stílusokat is a túlcicomázott, már-már giccses viseletek jellemezték. Ezt elégelte meg a polgáriasodó nép és valami egyszerűbb, praktikusabb öltözéket alakítottak ki maguknak. Tulajdonképpen ez képezte az öltönyök elődjét. A túldíszített öltözködési stílus nemcsak a Napkirály udvarára volt jellemző. Hiszen Európa szerte ez volt a módi abban az időben. Bár az angol arisztokrácia konzervatív szemléletmódja valamelyest visszafogottabb, kifinomultabb volt. Nem csoda tehát, hogy a mai öltönyökhöz leginkább hasonlító viseletek is Angliában jelentek meg először. Sőt, London mind a mai napig a férfidivat fellegvárának számít.
Az 1700-as évek forradalmai a divat alakulásában is változásokat eredményeztek. Eltűntek a túlcicomázott öltözetek és helyüket átvették a kényelmes, praktikus visszafogott ruhadarabok. Az öltöny elődei mindennapi viseletnek számítottak az arisztokraták körében is. Ezért van a bevágás is a zakó hátulján, hogy lovaglás közben is kényelemesen lehessen viselni. Természetesen az öltönyök a polgárok körében is nagyon népszerűek voltak, sőt, egyes foglalkozások meg is követelték az elegáns öltönyök viselését. A bankárok, kereskedők és az orvosok körében is előírás volt az elegáns megjelenés. Ezek a ruhadarabok igen változatosak lehetnek, hiszen rengetegféle textilből készülhetnek és a színükben is igen eltérőek. Bár egy öltöny darabjai mindig egyforma színűek és mintázatúak. A huszadik század elején, Olaszországban is megjelent az öltönykészítés, mint a textilipar egy külön válfaja. Az olasz öltönyök valamivel sportosabbak, kevésbé konzervatívak, mint az angol öltözékek. Az öltönyviselés a huszadik század elején élte virágkorát, hiszen akkor az elegáns megjelenés szinte kötelező volt. Nemcsak a munkahelyeken, de az utcán sem illet másban megjelennie egy igazi úriemberének. Ma ismét egyre népszerűbb ez a viselet. Nagyon sok munkahelyen elvárt, sőt, megkövetelt öltözék, de praktikussága miatt is szívesen hordja a legtöbb férfi.