 |
| Öltözködési szokások változása |
Azt tudjuk jól, hogy nem a ruha teszi az embert, azonban az öltözködésünk sok mindent elmond rólunk. Ugyanis a ruházatunk tükrözi a személyiségi jegyeinket. Hogyan alakult ki az öltözködés mai formája? Kezdetleges ruhaneműket már az ősemberek is viseltek. Bár igaz, akkor még a zord időjárási körülmények kényszerítették őket a különböző állatbőrök és növényi részek viselésre. Így védekeztek a hideg és az eső ellen. De már ekkor is megpróbálták kifejezni egyéniségüket azáltal, hogy különböző módon díszítették és festették. Később az egyiptomi kultúrában már nagyobb jelentőséget kapott a különböző társadalmi rétegek öltözködési stílusa. A királyi család öltözéke volt a legpompásabb és legfényűzőbb. A köznép nem öltözködhetett úgy, bár igaz a legtöbb nem is engedhette volna meg magának. Mivel itt a hőmérséklet elég meleg volt, így az meglátszott az öltözködésükön is. Hiszen egy lenge lepel volt a legfontosabb ruhadarabjuk, amit a társadalmi osztályoknak megfelelően díszítettek. A rabszolgák viszont csak egy ágyékkötőt viselhettek. A görögöknél szintén megvolt a különbség a társadalmi osztályok viselete között, de már nem volt olyan egyértelmű, mint az egyiptomiaknál. Hiszen itt a vállon átvetett lepel redőzöttsége volt csupán a különbség. A görögök harmóniában éltek a természettel és ez meglátszott az öltözködésükön is. Nem cicomázták túl a ruhaneműket. Próbáltak az egyszerűségre és praktikusságra törekedni.
A lábukon bőrsarut hordtak, amelyeket bőrszíjjal erősítettek fel. Ez volt a jellemző, férfi és női viseletre egyaránt. A férfiak azonban néha csizmát is hordtak. A rómaiak viselete nagyon hasonlít a görögökére. Ők viszont már a társadalmi osztályoknak megfelelően díszítették az úgynevezett tógájukat. Nemcsak a díszítőelemekkel, hanem a ruhanemű anyagával és színével is a társadalmi hovatartozásukat erősítették. Csak a nemesek viseltek selyemből készült öltözéket és a bíbor szín csak az uralkodói család öltözékére volt jellemző. A középkorban aztán, a kereszténység elterjedésével különbséget kell tenni a vallási és világi viseltek között. Az előbbit az egyszerűség jellemzi, míg utóbbit a díszes pompa. Főleg a nemesek és az uralkodók körében volt jellemező a túldíszített öltözködés. A kereskedő utakon pedig nemcsak az exotikus áruk érkeztek meg Európába, hanem a színes, mesés keleti kultúrára jellemező öltözködési jegyek is. Az újkori reneszánsz visszahozta az öltözködési stílusba is az egyszerűséget. Már nem volt olyan fontos, hogy a ruházat kifejezze a társadalmi hovatartozást. Sokkal fontosabb lett az egyéniség kifejezése. Megjelentek az egyszerű hétköznapi és a díszesebb ünnepi öltözékek. Ma már azonban teljesen más a helyzet. A társadalmi rétegek közötti öltözködésbeli különbségek teljesen megszűntek. Ma már az egyéniség kifejezése mindennél fontosabb!
